Nagy-Pálfy Regina alelnök

Például amikor a gyermekotthon azon részébe vezettek, ahol sérült gyerekek éltek – akikre sosem vár boldog család. Vagy amikor egy árva kisfiú az ölembe ült a műsor után, és legszívesebben magammal vittem volna.

Ugyanakkor ezek a gyerekek annyira hálásak voltak minden apró figyelmességért, egy kedves szóért, egy mosolyért. Soha nem felejtem el, amikor egy anyaotthonban egy kisfiú rám nézett, és azt mondta: "Emlékszem ám rád, tavaly is te akartad elcsenni a Mikulás csomagját!" – akkor tudtam, hogy ez az élmény tényleg nyomot hagy bennük.

2011-ben ismerkedtem meg Zsoltival, aki akkor már évek óta Mikulásként járta Fejér megye településeit, hogy örömet vigyen a gyerekeknek. Amikor abban az évben novemberben megkérdezte, csatlakoznék-e a "küldetéséhez", természetesen igent mondtam. Így lettem én a Krampusz – a huncut segítő, aki mindig próbál egy kis vidámságot csempészni a Mikulás útjába, és néha elcsenni a kincseit.

Éveken át együtt jártuk a falvakat, intézményeket, és próbáltam megnevettetni a gyerekeket és a szülőket is. De voltak olyan pillanatok is, amikor nagyon nehéz volt vidámnak maradni.

Azóta, hogy megszületett a kislányunk, még érzékenyebben élem meg ezeket a pillanatokat. Anyaként sokszor összeszorul a szívem, amikor látom a nélkülöző, mégis reménnyel teli gyermekszemeket. De egyben hálát is érzek – azért, hogy segíthetünk, hogy adhatunk az időnkből, az energiánkból, és hogy képesek vagyunk újra és újra előteremteni a forrásokat, még akkor is, ha nem mindig könnyű.

Hiszem, hogy ha kitűzünk egy célt, azt meg is tudjuk valósítani. Minden egyes mosoly, minden hálás pillantás megerősít abban, hogy érdemes.