Közös játék, közös felelősség – játékokat vittünk a játszóterekre
Volt egy álmunk. Hogy legyenek olyan játszóterek, ahol a gyerekek akkor is játszhatnak, ha otthon maradt a labda, vagy a homokozólapát. Illetve, hogy a szülők válláról levehessünk egy kis terhet – hiszen egy kisgyermekes séta önmagában is fél költözésnek érződik.
Ezért elhatároztuk: játékokat viszünk a játszóterekre. Labdákat, kis műanyag motorokat, homokozó készleteket – olyan dolgokat, amelyek a kicsiknek öröm, a nagyoknak segítség.
Többen megkérdőjelezték, hogy van e értelme, mondván "De hát úgyis elviszik majd ezeket…".
Mi mégis úgy döntöttünk, adunk egy esélyt a közösségnek.
Az első próbálkozás, egy hozzánk közeli játszótéren történt – és bár előfordult, hogy néhány játék eltűnt vagy tönkrement, hamarosan megtörtént a csoda: más szülők is elkezdtek játékokat hozni. És azóta ez a szokás szép csendben, de biztosan beépült a mindennapokba.
Ez a projekt több volt, mint pár játék elhelyezése. Ez egy bizalmi gesztus volt – és a közösség válaszolt rá.
A játék közösséget is épít. És bár a labdák elkopnak, a példamutatás megmarad.